Béke, világbéke, nincs háború! Béke – az egyén békéje, a lélek békéje. Hagyjál békén! Hallottad már? Beszéljünk róla!
Most tekints az égre, kérlek, és szépen gondoljál rám,
A korai alkonyban imát mormol hozzád, lassan a szám,
Lám a csillagunk, nézd, hogyan fénylik, miként ragyog,
S ó, hát lekacsintott, mily csalfán mosolyog most rád!
Általa üzenem, Tündérkém melletted boldog vagyok.
Köszönöm, ezerszer, íme, a veled eltöltött szép perceket.
S kérdem, mond Drágám, vajon a boldogságból mennyi,
Mikor elég? Kaphatok e, kérlek, nekem, lehet e még?
Számolj! Mennyi, mennyi lehet? Eme csillag milliárd,
Mert pillanatonként ennyiszer gondolok csakis rád.
És hálával telik, telt meg szívem, íme, áldom örömmel,
Hogy te, hogy Te vagy, te vagy nekem és mellettem!
Rád gondolok Rózsám, s minő csoda ………
Megjelent előtted egy tő, micsoda, újabb, és micsoda,
Kiskertedben a rengeteg csodálatos, gyönyörű illatcsoda!
S lám máris kicsi, rövid lett ez az utca, rózsa lepi ……..
Rózsa lepi, borítja el a várost, már az egész országot,
Illatos rózsaóceánban pitymallik és ébred ma a világ.
Fantasztikus! E rózsák minden aprócska rózsaszirmán,
Milliárdnyi, milliárdnyi megható, csodás, picike szirmán,
Ott ragyog, tündököl, a világ valamennyi élő nyelvén,
A szó! Fénylik egy szó. Szeretlek. Ember! Szeretlek.
S lám a Földön tartós és örökös béke, BÉKE lett!
Nem dörögnek, döröghetnek már, itt a fegyverek!
S én? Hát tehetek e mást? Szeretlek! Szeretlek.
Nagyon szeretlek.