Mert olykor eleget szenvedünk ahhoz, hogy jogunk legyen soha azt nem mondani, nagyon – nagyon boldog vagyok!
Kölcsönös szerelem, kölcsönös tisztelet – egyenjogúság, barátság, szeretet – testi vágy – öröm, boldogság! Soroljam még?
A szerelem
Szeretet nélkül tört lelkem, vigasz nincs, mar a magány.
Látszat szól rólam, nézd, milyen bátor, erős és vagány!
Ám riadt a szív, minden pillanatban csak keres és kutat,
Egy társas lénynek szeretetet adni és kapni, előre mutat.
Mert lehetnék én a hamuban tőled felizzó tüzes parázs,
A kebleid árkában tündöklő ékszer, smaragd fényű varázs,
S láthatnám álmodni májusi égbolt ragyogó állócsillagát,
De a legszebb szívedből hullatja csábító, szép, sóvár szavát.
Ébredj! Te vihar utáni égen az igéző csoda, a szivárvány,
Ígéretet hordoz. Ajkadon forró a csók, kábító, halk csalogány.
Ölemben pompázó tüzes virág! Igy leszel édes. És az ölelés.
Megfagyott lelkemben kedves kín, tűz és víz, vágy és kötés.
Most a szerelem szól és szórja szanaszét az élet édes illatát!
Simogatja szívembe májusi szellő virággal cirógató fuvallatát!
Aranysárga fénnyel borítva hajnali nap útra ébresztő sugarát!
Óvja pislákoló lángtól olvadó jégcsap a természet áldó szavát!
MERT OLYKOR ELEGET SZENVEDÜNK AHHOZ,
HOGY JOGUNK LEGYEN SOHA AZT NEM MONDANI,
NAGYON – NAGYON BOLDOG VAGYOK!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: